80 éve történt: Milan Spasić és Sergej Mašera hősi áldozata

plakat.jpg

80 éve történt: Milan Spasić és Sergej Mašera, a Jugoszláv királyi haditengerészet hadnagyai 1941. április 17-én felrobbantották a Zagreb rombolót, hogy az ne kerüljön a tengely hatalmak kezére. Tettükért a Jugoszlávia népi hőse kitüntetést kapták (posztumusz). 2021-es tivati kezdeményezés, hogy a tivati repteret a két hősről nevezzék el. De mi is történt akkoriban? Galvanek László írása >>>

Milan Spasić (1909. november 8. – 1941. április 17.): a Jugoszláv királyi haditengerészet hadnagya, Jugoszlávia népi hőse.

milan_spasic7.jpg

Milan Spasić nevével először a Radisević erőd kapcsán találkoztunk. Az erőd Radovići közelében található az egykori Jugoszláv kaszárnya mellett (Bivsa Jugoslovenska Kasarna Milan Spasić). Az egykori kaszárnyát Milan Spasić-ról nevezték el.

milan_spasic9.jpg

Ki volt ő és milyen tettet hajtott végre, hogy kiérdemelte a Jugoszlávia Népi Hőse kitüntetést?

Milan Spasić 1909-ben született Belgrádban, a Szerb Királyságban. Szülővárosában végezte el az általános és a középiskolát, 1929-ben számos kitüntetéssel végzett. Később beiratkozott a Dubrovnik-i Tengerészeti Katonai Akadémiára. Itt találkozott Sergej Mašera-val, aki későbbi bajtársa lett. Az akadémia elvégzése után 1932-ben folytatta egyetemi tanulmányait.

milan_spasic8.jpg

Az 1941. áprilisi háború kitörésekor (a II. Világháborúban Jugoszlávia inváziója) Spasić hadnagy Dobrotában a (Kotor-i öbölben) állomásozó Zágráb rombolón tartózkodott. Ő volt az a tiszt, aki a hajó torpedóiért és aknáiért volt felelős.

A Zágreb, a Beograd és Dubrovnik az akkori Jugoszláv Királyi Haditengerészet rombolói voltak.

milan_spasic11.jpg

Április 6-án a Regia Aeronautica (Olasz királyi légierő) öt bombázója légi támadást hajtott végre az öbölben állomásozó hajók ellen. Április 13-án ismét támadtak az olasz repülőgépek, de a bombázás nem sértette meg Zágrábot. Később, április 15-én a Jugoszláv királyi hadsereg fegyverszünetet kért. A Kotori-öbölben tartózkodó hajók legénységét arra utasították, hogy ne nyissanak tüzet a tengely erőire és békésen adják át a hajóikat. Arra is felszólították őket, hogy semmit se pusztítsanak el.

milan_spasic2.jpg

A legtöbb tengerész elhagyta a hajóját és a szárazföldön várta a kapitulációt. Április 17-én az olasz erők elindultak a Kotori-öböl felé. A Zágráb romboló maradék legénységének tagjait arra utasították, hogy hagyják el a hajót.

Milan Spasić és Sergej Mašera úgy döntöttek, hogy a hajót nem szabad átadni az olaszoknak és megtagadták parancsnokuk Nikola Krizomalija kapitány parancsát a hajó elhagyásáról. Először lázadást próbáltak szervezni és a hajóval elmenekülni, de ez nem sikerült. Ezért felrobbantották a hajót, hogy az ne kerüljön az ellenség kezére. Az akcióban mind a ketten meghaltak.

milan_spasic12.jpg

A robbanás után a Zágráb súlyosan megsérült és a sekély fenékre süllyedt (a Prevlaka szigetnél – most Virágok szigete – a Brdiste öbölben). Másnap a halászok a tengeren megtalálták Milan Spasić holttestét. 1941. április 19-én Sergej Mašerával együtt temették el, a Herceg Novi közelében lévő Savini faluban található haditengerészeti temetőben. Temetésükre sokan megjelentek, köztük az olasz hadsereg tagjai is.

A résztvevőket Spasić és Mašera hősiessége lenyűgözte. Katonai kitüntetéssel temették el őket. Sokan részt vettek a temetésen (melynek során Sergej Mašera halálára is megemlékeztek, bár a holttestét akkor még nem találták meg). Sergej Mašera maradványait április 24-én, hét nappal a robbanás után találták meg a halászok (csak a törzse maradt fenn). Nem sokkal tettüket követően a brit újságok is beszámoltak áldozatukról.

1942-ben a brit hadsereg Máltán egy laktanyán belül emléktáblát szentelt Spasić és Maserának. David Divine brit újságíró a „Navies in Exile” című könyvében (London: John Murray, 1944.) Spasić és Mašera cselekedeteit hangsúlyozta. Az FPR Jugoszláviában (Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársasága) az első háború utáni évek végén a kettejük tettének tárgyát ritkán tárgyalták.

milan_spasic4.jpg

Jugoszlávia demokratizálódását (1964/1965. Gazdasági reform) követően az 1960-as évekig kevés vita volt Spasićról és Mašeráról. A franciák Flammes sur l'Adriatique (Lángok az Adriai szigeteken, más néven az Adriai-tengeri tűz) filmet forgattak 1968-ban az eseményről. A filmet Alexandre Astuc és Stjepan Čikeš rendezte.

milan_spasic6.jpg

Az Adriai-tengeri tűz egy 1968-ban készült francia-jugoszláv háborús filmdráma, rendezője Alexandre Astruc és Stjepan Čikeš. Elmeséli a Zágráb jugoszláv romboló történetét, ami 1941-ben harcolt Olaszország ellen és a legénység néhány tagja megpróbál lázadást szervezni a harc folytatása érdekében, amikor elrendelik a parancsot  a hajó átadására.

Tito elnök rendeletével 1973. szeptember 10-én Spasić és Mašera posztumusz megkapta a Jugoszlávia Népi hőse kitüntetést (Орден народног хероја Југославије).

milan_spasic14.jpg

Spasić és Mašera tiszteletére egy emlékművet emeltek Tivatban a városi parkban (Veliki Gradski Park). Az emlékművön egy tábla található Tito szavaival.

milan_spasic3.jpg


„Sa postovanjem se sječamo imena poručnica bojnog broda”
Tisztelettel emlékezzünk a csatahajó hadnagyaira.
„Jugoslavenska mornarice Spasiča i Mašere koji su digli u zrak razarač "Zagreb"”
A jugoszláv haditengerészek Spašic és Mašera felrobbantották a "Zagreb" rombolót.
„Da ne bi pao u ruke fašista”
Ha ez nem teszik a fasisták kezébe kerül.
„I potonuli zajedno sa brodom”
S elsüllyedtek a hajóval együtt.
„Tito”

milan_spasic10.jpg

Mašera és Spasić hadnagyokról más módon is megemlékeztek. Számos jugoszláv városban utcát nevezték el róluk. Többek között Herceg Noviban is van egy ilyen utca. Kotor városához közeli ifjúsági szállóház is "Spasić - Mašera" nevet viseli.

Sergej Mašera (1912. május 11 – 1941. április 17.) a Jugoszláv királyi haditengerészet hadnagya, Jugoszlávia népi hőse.

milan_spasic15.jpg

Sergej Mašera 1912-ben született egy szlovén családban Gorizia-ban az egykori Osztrák-Magyar Monarchiában (ma Olaszországban). Az I. világháború végén a családja elmenekült innen. Először a szlovén Karintiában, majd Ljubljanában telepedtek le. Ljubljanában végezte el az alap- és középfokú iskoláit, mielőtt beiratkozott a Dubrovnik-i Tengerészeti Katonai Akadémiára. Három év után 1932-ben korvett hadnagy rangsorában végzett. Tüzérségi tiszt volt a Zagreb rombolón.

Technikai adatok: