Žlijebi, a mesebeli képeslap kőfalu

A blogom, és személyes célom, hogy a Montenegróba utazni szándékozók ne csak arról informálódjanak, hol van homokos strand, vagy melyik szálláshely a legnépszerűbb. Ez az átlagos turistáknak való. Utópisztikusnak tűnő gondolatom, hogy a mai utazó ne csak a tengerpartra legyen kíváncsi, hanem az ország különlegességeire, szépségeire, történelmére, szokatlan részleteire. Herceg Novi környékén található egy képeslapra való, mesebelinek tűnő 17. századbeli kőfalu, Žlijebi. Erről a bokai gyöngyszemről szeretnék pár szót szólni.

Herceg Novitól 15 km-re, északra, kb. két órányi sétára rejtőzik a kis híres kőfalu, Žlijebi, az Orjen lábánál. A faluban található Szent Miklós templom 1550-ben épült. Építészeti szempontból a falu azért érdekes, mert csak speciális, helyi, maidankőből készült házai vannak és ahhoz a kis számú montenegrói faluhoz tartozik, amely megpróbál ellenállni az idő haladásának ... A falu bejáratánál, jobbról a kőlapok "telephelye" fogadja a látogatót. Mellette korábban kitermelt kőhalmok vannak egymásra rakva.

Pontosan az ebből a maidanból származó kő teszi különlegessé ezt a falut. Montenegróban mindigis a kő volt a fő építőanyag. De ezen a helyen olyan vékony kőlapok vannak, hogy nem csak falazásra, hanem házak burkolására is alkalmasak. Csodálatos, unikum a kőtetők látványa. A házak körüli kerítések természetesen ugyanabból az anyagból készültek.

Sajnos pár ház új piros cseréptetője megbontja az egységes látványt, de ez nem von le a többi házikó értékéből. Hihetetlen azonban, hogy egy ilyen gyöngyszemet és ritkaságot nem ismert el és nem védett meg az állam úgy, hogy minden tetőt hitelesen kelljen felújítani. Ez minden tulajdonosnak kötelessége kellett volna legyen, így sajnos elszalasztották a falu, mint őshonos építészeti egység védelmének lehetőségét.

A falu a korábbi több száz lakosról 3-4 állandó lakosra és néhány időszakos látogatóra csökkent. A népvándorlás a hatvanas években kezdődött. A legtöbben Belgrádba vagy Herceg Noviba mentek. Sokan azonban messziről tovább is segítették falujukat.

Az egyik falon taláható egy emléktábla, amely a falubeliek második világháborús szenvedéseit meséli el. Elvileg arról szól, hogy egy 85 éves hölgyet az olasz fasiszták meggyilkoltak 1942-ben, az emléktáblát az unokái állították.

A közeli Szent Miklós-templom a Bokára és a Lovćenre néz

A falutól és a kő Maidantól mintegy 500 méterre található a Szent Miklós-templom, melynek udvaráról egészen a Lovćenig biztosított a kilátás. 1550-ben épült, ugyanúgy, mint a falu többi háza - a helyi maidanok kövéből. A templom fantasztikus fekvésű, egy magas fennsíkon, mintegy 700 méteres tengerszint feletti magasságban található, ahonnan a Kotori-öböl, az Orjen és a Lovćen is látható. Érdekesség, hogy a falubelieknek van kulcsa a templomhoz, és mindenki kinyithatja azt, ha nincs istentisztelet, imádkozni, gyertyát gyújtani.

Ha már körbenéztünk a faluban, érdemes lehet betérni a helyi Konoba Sikimić-be, ahol nagyon autentikus környezetben ismerkedhetünk meg a helyi ételekkel. Az éttermet a Sikimić házaspár üzemelteti. A taverna csak szezonban és előre egyeztetett csoportok számára tart nyitva. Étkezésre és ivásra is csak hazai specialitásokat kínálnak.

A kocsmában egy kis etno múzeum is található. Valójában a ház a vendéglátó egység tulajdonosának szülőhelye. Ebben látható a bölcsője, a nagypapa Amerikából érkezett bőröndje, egy régi hegedű, fából készült ikonok, régi használati tárgyak. A tavernába ebédre érkező turistacsoportok ajándékot és a vendéglátó személyében egy idegenvezetőt is kapnak, aki elviszi őket a templomba, majd egy érdekes történettel végigvezeti őket a családi múzeumon is. (A részletes program itt található)

Egy érdekesség a falu történetéből:
Az 1920-as évek elején Amerikában, Kanadában szerencsét próbálók a hazalátogatásukkor igyekeztek mindig valami külnönlegeset hozni a falu lakóinak. Igyekeztek különlegesebbek, megbecsültebbek lenni a hazalátogatáskor és egy kicsit különbözni a többiektől, akik az óceán túlsó partján lévő országokban dolgoznak, így versenyeztek egymással, hogy ki hoz azokról a távoli vidékekről egy érdekesebb, szokatlan ajándékot, ami legalább a következő indulásig "különleges státuszt" biztosít számukra a parasztok körében! Feljegyezték, hogy 1928-ban 105 db. esőköpeny érkezett Žlijebibe Stewartból (Kanadából). Az adományozó nagylelkűen a falu összes felnőtt férfijának vásárolt esőkabátot, hogy a kőmaidánokban dolgozhassanak, házakat, fészereket, kerítéseket építsenek, még a heves és hosszan tartó esőzések idején is, amelyekről ezek a vidékek híresek.

Ha nagyon elfáradtunk és ránkesteledett, lehetőség van egy vendégfogadóban megszállni. Ez az Old House Djurovic, mely a templom közelében helyezkedik el.

Íme egy kis körbetekintő videó a faluról:

Bokeška csipke födémkőből: A falu bekerült a "Montenegró összes csodája" (Sva čuda Crne Gore) elnevezésű projektbe, mely a falusi turizmus fellendülését eredményezheti.

A taverna tulajdonosa egyben az utolsó építtető is, aki a hagyományos módon - a falusi maidanból származó kőlapok segítségével építkezik, újít fel. Hogy ez a művészet kihal-e vele, vagy találnak valakit, aki átveszi a stafétabotot, az a mese végére kiderül. Addig is boldogan élnek, amíg ... jönnek látogatók.

Technikai információk:

Köszönöm a téma megírásához nyújtott inspirációt Galvanek Lászlónak!