A sziget régészeti feltárása 1996-ban kezdődött és a mai napig folyamatban van. A szigeten található régészeti nyomok szerint az első település a bronzkorból származik. Az i.e. VI-V. századi leletek a görögországi illíriai törzsekkel való kereskedés nyomait tükrözik. I.e. III. században a szigetet a rómaik hódították meg, római épületek, mozaikok, edények, pénz és más maradványok igazolják ezt. A Szentháromság templom elejében egy római gránit oszlop található. 

A IV. században Konstantin császár uralma alatt a kereszténység vált domináns vallássá, Prevlaka római épületei között templom is épült, mely a IV-V. században semmisült meg. Ősi kő épület dekorációs elemek, kerámia töredékek, korai keresztény szimbólummal, hallal mintázott porózus kő maradványok bizonyítják az ősi templom létét. 

Az épületek további feltárása nyomán talált bizonyítékok a VI. századból bencés kolostor létét mutatják, melyet a háborúskodó avarok romboltak szét. 

1219-ben, a szerb ortodox egyház függetlenedése után St. Sava Nemanjic, az első érsek Prevlakára telepítette első rezidenciáját. Az ellenséges támadások elleni védekezés érdekében két erődítményt is építettek. Az egyik a közelben volt és a sziget egyetlen bejáratát védte. A XVI-XVII. században a két tornyot nyári villává építették át, melynek most már csak romjai láthatók a reptér felől a szigetre vezető úton. 

1420-ban, még az oszmán birodalom inváziójának fenyegetése előtt, Kotor a Velencei köztársaság irányítása alá került. Kotor nemessége szerette volna megszerezni az ortodox egyházmegye földjét, melyet Zeta metropolitája megakadályozott. A konfliktus rosszabbodott a Firenzei Tanácsot (1438-1445) követően, melynek döntéseit az ortodox templomok nem fogadták el, és a kolostorkörök közötti ellenállást váltottak ki. A Prevlavka kolostor a katolikus velencei hatóságok egyik fő aggodalmává vált. Később az érsekség Cetinjébe költözött, a szigetet elhagyták és a későbbiekben elhanyagolták. 

1441-ben a velenceiek elpusztították az ortodox kolostort, annak igazolásául, hogy állítólag a pestisjárvány onnan indult. A későbbi kutatások beigazolták, hogy egyszerűen csak szörnyű tettüket akarták így elfedni, a szerzetesek meggyilkolását, pontosabban a szerzetesek arzénnal való megmérgezését. 

A montenegrói író, Stjepan Mitrov Ljubisa (1824 - 1878) elbeszélése alapján egy helyi legenda úgy tartja, hogy egy bizonyos Drushko, akinek haldokló anyja pénzt adott a kolostor számára két harang elkészítésére, a pénzt fekete bárányként elköltötte. Gazdag támogatók azt ígérték neki, hogy a sziget egynegyedének tulajdonjogát megkaphatja, ha segít elüldözni onnan a szerzeteseket. A ravasz Druschko bűnbánattal érkezett a kolostorba, ahol meleg szívvel fogadták. Az esti étkezés alatt megmérgezte az ételeket és amikor a szerzetesek kezdtek összeesni, felugrott és elkezdte kiabálni, hogy "Pestis, pestis". Erre a jelre a sziget víz felőli részéről ágyúgolyókat lőttek ki az öbölben állomásozó velencei hajók. Így a pestis elleni küzdelem színlelt lépéseként a XV. század közepén az ortodoxia bölcsőjét semmisítették meg. Azt mondják, hogy a templom tornya olyan magas volt, hogy amikor a tengerbe omlott, a parti házakat elöntötte a feltámadt víz.

Hetven szerzetes halt meg, Drushko maga pedig eltűnt. Kotorban végül többet nem tűnt fel, leszármazottait elátkozták, bár valóban az elhagyatott sziget tulajdonosai lettek. A legendának nincs semmi történelmi bizonyítéka, bár a kolostor földje valóban a Drushko család birtokába került és a régészeti ásatások is megerősítették a kolostor pusztulásának idejét. 1994-ben és 1996-ban megtalálták a szerzetesek maradványait, melyeknek csodálatosképp mirha illata volt. Az isteni csodát a szerb ortodox egyház püspöke megerősítette, melyet a zarándokok megtekinthetnek.

Az 1960-as években a sziget területét megvásárolták és a belgrádi PKB mezőgazdasági kombinát üdülőt épített a szigetre, melyet, mint magát a szigetet, Virágszigetnek neveztek el. 10 évvel később az üdülőt eladták a JNA (jugoszláv nemzeti hadsereg) részére. A 90-es években szlovéniai és horvát menekültek találtak otthonra a szigeten. A sziget ma már csak árnyéka korábbi önmagának. Egyedül a kolostor környéke rendezett, a sziget többi részét az idő vas foga emésztette el. A korábbi étterem, mely a sziget legmagasabb pontján helyezkedett el teljesen lepusztult, a játszótér megsemmisült, a korábbi minigolf pálya már szinte felismerhetetlen a benőtt gaz miatt. A helyi önkormányzat sokáig nem foglalkozott a sziget kérdésével és a helyi információk**** szerint nem is szándékozik. 70-es évekbeli fotók nézegethetőek ezen a linken.

Technikai információk

• kolostor weboldala: http://www.manastirprevlaka.me/
• a kolostor Facebook oldala: https://www.facebook.com/MiholjskaPrevlakaMonastery/
• A templomkert bejáratánál van egy kegytárgybolt, ott sok dolgot lehet kapni, leginkább a segítséget a kolostorba való bejutáshoz. Különben istentiszteletek kivételével zárva van.
• szabadon megközelíthető terület
  
• kocsival a sziget körbejárható
• gyalogos túrának kiváló
• nincs belépő díj
• szép panoráma
• kevésbé ismert horgászási lehetőség
• Érdemes figyelembe venni, hogy a virágok leginkább tavasszal, májusban láthatóak
• szerethetőségi skálán: 10-ből 9
  
• cím: Google térképen
  
• Prevlaka, Tivat Municipality 85320, Montenegró
• kapcsolódó blogcikk: Májusi tündöklés a Virágszigeten
• forrásanyag:
  • https://www.discover-montenegro.com/prevlaka/
  • https://waytomonte.com/en/p-1093-island-of-flowers
  • http://mondo.rs/a1089423/Magazin/Travel/Ostrvo-cveca-u-Crnoj-Gori-nekad-i-sad.html
  • fotók: Kalmár János Attila

* aszkéta: Általában az az ember, aki minden tekintetben önmegtartóztató életet él, aki önként lemond az élet örömeiről.

** https://www.muzejzena.me/leksikon.10.leksikon.html

*** http://www.mojacrnagora.com/razglednica-ostrvo-cvijeca-tivat-sedamdesete/

**** http://mondo.rs/a1089423/Magazin/Travel/Ostrvo-cveca-u-Crnoj-Gori-nekad-i-sad.html