Velji Zalazi, ahol megállt az idő

Montenegró délnyugati részén, a Kotori-öböl feletti fennsík tengerre meredek parttal leszakadó peremén, a sonkájáról és sajtjáról híres Njeguši településtől mintegy 5 km-re észak-északnyugati irányban található „szellemfalu” Veliki Zalazi (Velji Zalazi). Ma már senki sem lakja, de minden ugyanúgy van ott, ahogy az utolsó ember hagyta, mintha megállt volna az idő. A világ más pontjain is találhatunk még ilyen elhagyatott helyeket, általában valamilyen természeti, vagy ipari katasztrófa után maradtak hátra, ahol pillanatok alatt menekülniük kellett az embereknek, így csak a legszükségesebbeket vitték magukkal. Itt viszont nem ez történt.

Közigazgatásilag Njeguši-hoz tartozó kis falvak közé tartoznak az alábbi település(rész)ek (zárójelben a 2011-es népszámlálás adataival):

Dugi Do (11 fő): Njeguši-polje északi vége, igazából ma már összeépült Njeguši-val.
Žanjev Do (csak hétvégi házak, nincs bejelentett lakos): kis településrész még a meredeken Kotor felé leszakadó hegyoldalban, mielőtt felérünk a fennsíkra. Aktívan használt, egy működő étterem is van itt
Erakovići (100 fő): igazából Njeguši központi része, a poljéban, itt van Njegos szülőháza (Njegoševa rodna kuća), számos sonka és sajt árus, valamint étterem és szállláshely.
Kopito (24 fő): a Njeguši-polje déli végében, a másik „központi” rész az egyetlen élelmiszerbolttal, számos árus és vendéglátóegységgel
Vrba (26): a Polje peremén kis zsákfalu,
Raićevići (61): Erakovići és Kopito „közötti”, tőlük kicsit keletre lévő része Njeguši-nak.
Velji Zalazi (0 fő)
Mali Zalazi (0 fő)
Majstori (csak két tanya, lakóik nem ide vannak hivatalosan bejelentve, csak nyári időszakban élnek itt): Ivanova Koritától nyugatra, a fennsík szélénél, töbrök között megbújó kis falu
Mirac (79 fő): Kotor felett, a Njeguši-ba vezető szerpenpinről a Goražda-erődhöz vezető úton az erődtől továbbhaladva érhető el

Turistautak a környéken

A fenti települések majdnem mindegyike megközelíthető személyautóval aszfaltozott úton. Majstori-ba vezet egyedül murvás burkolatú út, jó időben egy nem túl alacsonyépítésű autóval be lehet ide is hajtani. Velji és Mali Zalazi viszont csak gyalogosan, vagy öszvéren ülve közelíthető meg.

Velji Zalizi távolból, dél felől

Montenegró középkori viharos történelmében a lakosság gyakran vándorolt, menekült az ellenségtől, illetve gazdasági okokból. Njegos 1847-ben írja: „Amikor a vad ázsiai csapatok elpusztították a kicsi, de hősies birodalmunkat, akkor őseim és néhány más válogatott család, akik ott nem haltak meg a törökök közül, elhagyták az szülővárosukat és elmenekültek ezekbe a hegyekbe. " Kotorból, Njeguši-ból már a XV. században bújtak el a hegyek közé az emberek, ekkor jöhettek létre ezek a karsztvidékeken megbújó kis települések.

Velji Zalizi dél felől

Gornje Gacevici egyetlen megmaradt háza

Az egykoron itt élő emberek a mélyedések, töbrök aljából a köveket elhordva, a területet elegyengetve kis parcellákon növényeket termesztettek, a karsztos fennsík peremén állataikat legeltették. Ezek az aprófalvak így önellátóak voltak, napi szükségleteikhez való dolgokat helyben tudták megtermelni. Piacra , kereskedni Kotorba tudtak lemenni. A településnek saját temploma is van, a Crkva Sveti Vračevi, mely a mai napig áll.

Lakóház belseje

Velji Zalazban egykoron rokon családok éltek: Vukčevići-ék (5 ház) és Bratićevići-ék (4 ház), a másik család Nikolići-ék (12 ház) és Djurovići-ék (10 ház). Tőlük délre vannak a Gornji Gačovići és Donji Gačovići egykor különálló, de már a legutóbbi cenzuskor sem létező falvak, amelyekben a Zalazi-ban élő családoknak szintén rokonaik laktak. Gornji Gačovići-ben ma még egy ház áll, melybe időnként járnak gazdálkodni, Donji Gačovići-ben már csak a bozót által benőtt falmaradványok jelzik, hogy valamikor itt házak álltak.

A Crkva Sveti Vračevi a bejárat felől

A mai világban, a második világháború vége óta megfigyelhető tendencia, hogy vidékről a nagyvárosokba és vonzáskörzetükben lévő kisebb településekre költöznek a fiatalok. A falvak lakossága elöregedik, az utolsó ember túlvilágra költözésével magukra maradnak az egykor lakott vidékek. Különösen érvényes ez a távoli, gyéren lakott országrészekre, ahová az infrastruktúra nem jutott el: nincs burkolt út, elektromos áram.

Crkva Sveti Vračevi belülről

A kis település lakosságának száma az alábbiak szerint alakult a második világháború után:

év	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2003
lakos	85	58	36	18	8	4	0

Láthatóan a kilencvenes évek végén néptelenedett el a falu. Velji Zalazi „testvértelepülése” Mali Zalazi, tőle alig több mint másfél kilométerre fekszik északra, hasonló sorsra jutott: az 1979 évi földrengés óta nem lakják.

Velji Zalazi észak felől, háttérben Mrajanik, a Ðerinski Vrh és a Pestingrad teteje látszik

Sok esetben ezeket a végső magukra hagyott településeket kifosztják, így csak a falak maradnak, helyüket visszaveszi lassan a természet. De itt, távol a járt utaktól, erre a csak gyalogosan megközelíthető helyre nem ér el a fosztogatók ereje. Az itt maradt házakat őrzi, óvja Zalazi kis templomában lakozó Isten keze. Aki pedig ide eljut, csak ámul, és gyönyörködik a letűnt kor apró lenyomatán, ahogy pillangók szállnak a templomkert síremlékei közül felnövő virágokra.

Fotó: Michal Klajban

Ha hosszú sétánk végén beérünk az egykori házak közé, különös érzés fog el minket, a templom ajtaján belépve az utolsó mise vége óta ott van letámasztva a pap reverendája, nyitva az imakönyv, a szertartás többi kelléke…

Kérlek, ha erre vezet utad, ne mozdíts el semmit, ne vigyél el semmit, hagyd meg az utókornak ezeket a mementókat.

Fotó: przno.me

Manapság itt halad át a piros (PPT) turistajelzés, amely összeköti a montenegrói part menti hegyeket Orjen-től Lovćen -en át Rumiaig.

Velji Zalazit csak az láthatja, aki megküzd érte, messziről kell besétálni. De a táj gyönyörű bármely irányból érkezel, és a visszaúton elfoglalnak majd a gondolatok, az érzések, és a hited…

Fotó: Michal Klajban

Megközelítése:

1. legegyszerűbben a Kotori szerpentin tetejétől (Krstac-i hágó) nem messze induló turistajelzésen haladva közelíthető meg, az út nagyrészt egy monarchiabeli szekérúton halad. Távolság úton: 5,3 km, az elején némi szintemelkedéssel (100m), részletek ide kattintva (figyelem, a térképen kékkel jelölt út alig járható, a bozót szinte teljesen benőtte, nem ajánlom!): http://www.pestingrad.com/joomla/index.php?option=com_content&view=article&id=74:krstac-v-zalazi&catid=35:staze&Itemid=2

A túra oda-vissza nézelődéssel minimum 3 óra. Víz, élelem, esőkabát kell. Javasolt egybekötni a Pestingrad megtekintésével, így egy teljes napos programnak kiváló.

Túra után a Krstac nyeregben a „Konoba Krstac” vendéglőben lehet enni – inni (olcsó).

Fotó: przno.me

2. Dobrota felől: azon a szamárúton, amit Velji Zalaziban élők építettek, ezen jártak Kotorba. Meredek, sziklás, gyér növényzetű út, gyönyörű panorámával. Hossza: 3,8 km sok szintemelkedéssel (közel 900m!), tűző napon.

http://www.pestingrad.com/joomla/index.php?option=com_content&view=article&id=67:dobrota-velji-zalazi&catid=35:staze&Itemid=2

Oda-vissza nézelődéssel minimum 4 óra. Víz, élelem, esőkabát kell. Javasolt egybekötni a Pestingrad megtekintésével, Kotorba visszasétálással a gyalogszerpentinen, így egy teljes napos programnak kiváló.