Montenegrói gasztronómia (Gradska Cetinje)

Gradska Cetinje

logo.jpg

Ötcsillagos butik hotel (az első ökohotel Montenegróban) és étterem, kétcsillagos áron, kiváló színvonalú étellel, kedves pincérekkel, hangulatos környezettel. Ide sikerült betévednünk a tegnapi nap, és nem bántuk meg. Tiszta szívből ajánlom annak, aki Cetinjében, Montenegró történelmi fővárosában megfordul. Beszéljenek magukért az ételek.

Tegnap este az egész délutáni Cetinjei barangolás után nagyon éhesen néztük már a sétálóutca környékén az éttermek nyüzsgő teraszait, azon gondolkodva, vajon melyikbe térjünk be. Azzal az "egyszer élünk" hangulattal betértünk egy ötcsillagos étterem teraszára, hogy megnézzük az étlapot, csak úgy kiváncsiságból. Meglepődve vettük észre, hogy a tivati Porto Montenegro idén tapasztalt éttermi áraihoz képest nagyon jó áron vannak az ételek, az 5 csillag ellenére is. Szóval elfoglaltuk a terasz első szabad asztalát.

4_1.jpg

Jött is a pincér, akitől rögtön számon is kértem, hogy az asztalon lévő étlap miért szűkebb terjedelmű, mint ami a bejáratnál van kihelyezve. Szegény próbálta nekem finoman jelezni, hogy a vendéglátó egység teraszának ivós oldalán ültünk be, vagyis azért szűkebb az étlap, de mindjárt hoz nekünk egy másik étlapot az éttermi részből. Itt akkor vettük a lapot, hogy talán beljebb kéne menni, a kajálós asztalokhoz, így pironkodva, de a pincér után mentünk (esetemben gurultam), hogy átüljünk oda. Persze ez szegény pincérnek azt jelentette, hogy a másik részlegben már más felszolgáló asztala van, így ugrott a jattja. Ehhez képest is nagyon kedves volt.

8.jpg

Átültünk tehát az éttermi részbe, ahol egy másik nagyon kedves (és mellesleg jóképű, fiatal) srác igyekezett a kedvünkre lenni. A halas kaják közül választottam magamnak egy Orada velute-t (file orade, karfiol, brokoli, šargarepa, limun, velute sos, začini) - vagyis első osztályú halat zöldkörettel (300 gr - 17 Euró), páromnak Lignje na žaru-t (lignje, pomfrites, limun, začini).- vagyis grillezett tintahalat, eredetileg grill zöldkörettel, amit mi kértünk sültkrumplira lecserélni. (300 gr - 12 Euró).

9.jpg

Az étlap egyébként az asztalon lévő qr kód alapján digitálisan is elérhető, mely erre a linkre vezet: http://gradska-cetinje2.digitalnimeni.me/.

qrkod.jpg

Mivel még sosem ittam mojito koktélt (az egyszer élünk hangulatra hivatkozással), kértem magamnak egyet (3 dl - 5 Euró), párom pedig keserű citrom üdítőt ivott (2,5 dl - 2,20 Euró). A felszolgáló kihozott egy papír tányéralátétet, egy nagyon helyes evőeszköztartót, valamint az innivalókat. 

1.jpg

Az ételek irtó gyorsan az asztalra varázsolódtak, még csak alig posztoltam ki, hogy beültünk az étterembe, már ehettünk is. Az első meglepetés az volt, hogy a tényér akkora volt, mint még sosem láttam, mint egy malomkerék. Ennek ellenére a kaja nem tűnt rajta kevésnek, úgy mint mostanában szokás az új idők gasztro konyháiban. 

5_1.jpg

Az étel tálalása nagyon szép volt, bár a modern ételkritikusok biztosan kifogásolták volna a nyers citrom ilyetén felhelyezését a tányérra, bár kétségtelen, hogy a tengeri kütyük szinte megkövetelik a citromos kísérőt.

6.jpg

Az ételek nagyon finomak voltak, ízletesek, én magam ugyan sóztam, borsoztam keveset, de én magam sósabban is szoktam enni, mint az átlag. Közben körbenéztem és láttam, hogy már az óriási terasz szinte teljesen megtelt vendégekkel, és a kicsendülő szavakból azt is hallottam, hogy a helyiek is ide járnak.

10.jpg

A halfilé nagyon finom volt, érezhetően elsőosztályú halból. De megint nevettem magamban egyet (aki a Séfek séfe és a Konyhafőnök műsoraiból szocializálódom a gasztronómia területén), hogy a két halfilében talált 5 szálka miatt ez a konyhaséf biztosan nem jutna tovább a következő fordulóba a versenyben. A tintahal pont olyan volt, mint amilyennek lennie kell, ízletes volt, páromnak nagyon bejött.

7.jpg

Összességében nagyon hangulatos volt, az adag éppen megfelelő (sem túl kicsi, sem túl nagy) egy felnőtt ember éhes gyomrának. Az étterem, evőeszköz nagyon tiszta, a tálalás ötcsillagos, a kiszolgálás is, az árak viszont kétcsillagosak. Összesen fizettünk tehát 36,20 Eurót, mai áron kb 14.800,-Ft körül, ami egy ilyen színvonalú helyhez képest, sőt a tengeri kajákat tekintve egyáltalán nem kirivó, inkább pénztárcabarát. Bankkártyával lehet fizetni.

3.jpg

Az étlap a már említett linken elérhető, előre is kinézhetjük, mit szeretnénk rendelni.

Az egyetlen (a szálkákon kívül), amit kifogásolni tudnék az én romantikus beállítódottságommal, hogy hiányoltam az asztalokról valami hangulatfényt (gyertyát, vagy minilámpát), mivel sötétedés után az asztalok fölött nincs közvetlen megvilágítás, sem hangulatot adó fény, csak ami a környező megvilágításokból adódik.

Az étterem rendelkezik egy kisebb csobogó szökőkúttal, ami ottlétünkkor a haldoklás szélén álllva nagyokat hörgött és szusszant, nem volt érdemes lefotózni sem. Az étterem és hotel weboldalán azonban a szökőkút is nagyon szépen muzsikál, amit meg lehet tekinteni itt, a promo videó alatt: https://www.gradska.me/en/home.

Amit még hozzátennék kerekesszékesként, hogy az étteremhez rámpán lehet lejutni, az asztalok alá befér a kerekesszék még karfával együtt is, szóval ergonómikus volt, a személyzet pedig e tekintetben is nagyon figyelmes.

gradska_oldtimer.jpg

Az épületnek egyébként, mint szinte minden Cetinjei épületnek, régmúltra tekintő története van. Számos történelmi, kulturális és érzelmi szimbólum közül a Gradska hotel Cetinje társadalmi dimenzióját helyezi a reflektorfénybe. Egy ilyen monumentális városban a Gradska évtizedek óta közismert gyülekezőhely volt, és számos fontos esemény szemtanúja volt a montenegrói régi királyi főváros Dvorski terén. 

Ivo Radonjic herceg egykori családi háza, ezt az épületet először a bolgár nagykövetség igényeire alakították át, egészen a balkáni háborúk során a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megszakadásáig. Később különféle célokra használták egészen a hetvenes évekig, amikor hivatalosan is a híres Gradska kafana lett.

Nálam ez az étterem a szerethetőségi skálán  9,5-es a 10-es skálán. 

Technikai információk: