Őskori halomsírok a tivati mezőben
A neolitikum végén, a bronzkor elején megjelentek az első tumulusok (őskori nekropoliszok vagyis kőből és földből készült sírhalmok) a Balkánon és az Adrián, amelyek sajátos felépítésükkel különleges kapcsolatot sugallnak a halottal. A tivati mező két tumulusa - más dombok tetején elhelyezkedő sírhalmoktól eltérően - sík terepen található. A helyiek által megőrzött legenda szerint ez a két kőhalom évszázadokon keresztül elátkozási szertartás színhelye volt, ezért tabu tárgya akár egyetlen kő eltávolítása is.
A halomsír, kurgán vagy tumulus olyan, az elmúlt néhány ezer év során készült sír vagy sírcsoport, amely fölé földből és/vagy kövekből halmot emeltek. Ilyen sírokat világszerte találtak, sok közülük látogatható is. Ahogy a koruk is, a magasságuk is változatos: a néhány méterestől a 69 méteresig is előfordulnak.
A kép csak illusztráció, nem a tivati tumulust ábrázolja,
az az alábbi képen látható
Az ókorban többek közt a Közel-Keleten, Trójában, a mükénéi kultúrában, a szkítáknál és az etruszkoknál volt igen elterjedt. Híres halomsírok például: „Akhilleusz sírja” Trójában, a Sigeion-fokon; „Cucumella” Etruriában, Vulci mellett. Halomsíros temetkezés található Felső-Egyiptomban és Núbiában is, előfordulása az i. e. IV. évezredtől az egyiptomi Újbirodalom koráig tart.
Jó tudni, hogy Montenegró területén is találkozhatunk ilyen őskori tumulusokkal.
A képen a tivati mező két tumulusa, a Mala Gruda és a Velika Gruda látható
Tivattól délre található egy termékeny völgy, a Tivati-mező, amelyben két őskori tumulus is található, a Mala és Velika Gruda. A hantokat föld borította, és jól megőrzött kúpos tetejük volt. Ezt a két halmot népiesen "fejeknek" vagy "csomóknak" is nevezték. Fennmaradt az a legenda, miszerint a dombok a bűnözők megkövezése következtében alakultak ki, ezért is nevezték őket "átkozott halomnak". Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy korunkra is érintetlenek maradtak.
A Mala és Velika Gruda az Adria délkeleti partvidékének legfontosabb eolitikumi lelőhelyeit jelentik. Példák a jól ismert tumulusokra, amelyek gyakran előfordulnak a Nyugat-Balkánon a bronzkor legelején. A tumulusokat aranyból, ezüstből, bronzból, kerámiából és kovakőből készült sírba helyezett tárgyak gazdagsága jellemzi, ezért gyakran „hercegi tumulusoknak” is nevezik őket.
A nekropoliszokat a kora bronzkortól a vaskor elejéig (i. E. 2400-1200 körül) használták.
A kép csak illusztráció, nem a tivati tumulust ábrázolja
A Velika Gruda és a Mala Gruda tumulusok mindössze 270 méterre vannak egymástól. A Mala Gruda egyfázisú temetkezési tumulus, és csak késő rézkori (korai bronzkori) sírral rendelkezik. A Velika Gruda egy többfázisú sírhalom, amely késő rézkorú (kora bronzkori), vaskori és középkori temetkezéseket is tartalmaz.
A Mala Gruda tumulus régészeti kutatásait 1970 és 1971 között végezték. A tumulus megsérült az első világháború idején, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege bunkert épített rá. A halomsír magassága középen körülbelül 4 méter, átmérője körülbelül 20 méter. Eredetileg azt gondolták, hogy a tumulus az i.e. 1900 és 1800 közötti időszakra tehető. A legutóbbi kutatások szerint azonban már az i.e. 2800 és 2700 közötti időszakban épülhettek.
A tumulusok szerkezete
A Mala és Velika Gruda tumulusok nagyon szokatlan szerkezetűek. Ezen halomsírokban hatalmas kőlapokból épített központi sírürege (dolmen cist) van. De ezeket a kőlapokat a sírgödör belsejébe helyezték, amelyet fél méter mélyen a földbe ástak. Először a sírgödör alját kőlemezzel borították, majd a függőleges kőlapokat a tetejére helyezték, hogy dolmen cistát képezzenek. Ezután ráhelyezték a fedőkő lemezt. A kő dolmen cistát ezután sárga-barna agyagból álló tumulus halom borította. Ennek az agyag halomnak a felszínét nagyon erős tűzzel égették el, valószínűleg az áldozati szertartás során, amely e belső sírhalom tetején történt. Ez azt eredményezte, hogy az egész belső agyagburkolatot hamuréteg borította, amely a legtöbb kerámia- és kőleletet tartalmazta. Az agyag belső burkolatát ezután kövek (nagy folyami kavicsok) borították, amelyek vastagsága 0,3-0,5 méter között változott. Ezt a kőréteget ezután földdel (humusz) borították. Nem világos, hogy a humuszréteg természetes vagy mesterséges úton került-e rá.
A Mala Gruda dolmen belsejében elhelyezett test nagyon rossz állapotban volt, és nem lehetett meghatározni a pontos helyzetét, de feltételezhető, hogy magzati pózban helyezték a sírhalom közepébe. A kőciszta északi részén, az elhunyt korpusza mellett öt arany zárógyűrűt találtak a régészek.
A legfontosabb műtárgyakat a sírciszta keleti szélén, derékszinten fedezték fel. Ezek egy arany tőr és egy ezüst fejsze voltak. Valójában mindkét tárgy összetett ötvözetekből készült, nem pedig tiszta aranyból és ezüstből. Spektrográfiai elemzés kimutatta, hogy a tőr ezüst, arany és réz ötvözetéből készült 3: 2: 2 arányban, és hogy a fejsze ugyanabból az ötvözetből készült, de 4: 1: 1 arányban.
Technikai információk:
- A bevezetőnél szereplő kép illusztráció, nem Montenegróban készült
- forrásanyagok:
- tumulus = A halomsír, kurgán vagy tumulus olyan, az elmúlt néhány ezer év során készült sír vagy sírcsoport, amely fölé földből és kövekből halmot emeltek.
- dolmen = Az egyszerű dolmen a megalitikus sír korai formája, amely különösen Észak-Európában fordul elő. A kifejezést Ernst Sprockhoff régész határozta meg, és Ewald Schuldt használta fel az észak-német Mecklenburg-Elő-Pomeránia állam 106 megalitikus lelőhelyének feltárása során.
- cista = sírüreg, egy kőből épített kis koporsószerű doboz vagy csontrakás. Példák Európa-szerte és a Közel-Keleten találhatók. Lehet, hogy egy cistát más műemlékekkel is társítottak, mint pl. a tumulusokkal. Több cista néha egymás közelében található, gyakran díszeket, ékszereket, eszközöket találtak egy feltárt cistában, ami jelzi az elhalálozott egyén gazdagságát vagy jelentőségét.
