Guszlén játszva megszólal a lélek
Először Nikola Tesla kapcsán írt blogcikkemben merült fel a guszle, majd a napokban ismét a szemem elé került a montenegrói metropolita halála kapcsán. Tesla szerint: "A guszle a legerősebb erő, mely vonzza a szerb lelket". Vajon mit is rejt-e szó?
A guszle vagy guszla (magyarul használt alak: guzlica) leginkább a gadulkához és a mandolinhoz hasonló egyszerű húros, vonós hangszer, amelyet főként a Balkán-félszigeten és a szláv országokban használnak.
Leghíresebbek a juharfából készült guszlák, kecskebőrrel bevonva és hosszú fogantyúval ellátva, amelyre lószőrből készült húr feszül. A délszláv guszlár dalnokok régi népdalokat, epikai népkölteményeket énekelnek régi dicsőségről a guszla mellett.
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) illetékes bizottsága Port Louis-i tanácskozásán döntött a szellemi kulturális örökség listájának újabb bővítéséről. A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló UNESCO-egyezményt 2003-ban fogadták el. A szellemi világörökség az ősöktől örökölt hagyományokat, kifejezésmódokat, előadóművészeteket, ünnepi rítusokat, társadalmi gyakorlatokat, régi tudományágak tudásanyagát tartalmazza. A lista 2018 decemberében a "guszle hangszerrel kísért énekléssel" bővült. Ezzel a szláva és a kolo mellett újabb hagyománnyal bővült az UNESCO örökséglistája.
1823-ban készült rajz, az epikus verseket gyakran
ennek a hagyományos meghajolt vonós
hangszernek a kíséretében énekelték.
A hangszer eredetéről nincs egyetértés. A 6. századi bizánci görög történész, Theophylact Simocatta (kb . 630 körül) a Balkánt betelepítő szlávok által hozott "kis lírákról " írt; egyes kutatók úgy vélik, hogy ez lehet a gusle. Mások, például F. Sachs, úgy vélik, hogy a gusle keleti eredetű, amelyet az iszlám kulturális hullám révén a 10. században hoztak Európába. Az arab utazók azt bizonyítják, hogy a szlávok a X. században használták a gusztust. Teodosije a Hilandarian (1246–1328) azt írta, hogy Stefan Nemanjić (1196–1228) gyakran dobokkal és „gusszal” szórakoztatta a szerb nemességet. Megbízható írásos feljegyzések csak a 15. században jelennek meg a gusról. A 16. századi utazók emlékezései Boszniában és Szerbiában említik a hangszert. A 19. és 20. században a hangszert Montenegróban, Szerbiában, Boszniában, Hercegovinában, Horvátországban és Albániában említik, ez utóbbi országban lahutának hívják.
Guszlék a montenegrói Néprajzi Múzeumban, Cetinjében
A Gusle nemzeti hangszer Montenegróban, és alapvető fontosságú a nemzeti zene, a folklór és a hagyományok szempontjából. A hangszer faragásakor különös figyelmet fordítanak a fejre, így a montenegrói guszlán nagyszámú faragott alak található; leggyakrabban ez egy kétfejű sas, mint állami jelkép, vagy a Lovcen-hegy alakja, vagy akár a montenegrói történelem szereplői, például Petar II Petrović Njegoš. A leghíresebb montenegrói kortárs guslár költők között van Đorđije Koprivica, aki ötéves korában kezdte a gusle-játékot. Játszott az egész világon, beleértve Kanadát, az Egyesült Államokat, Ausztráliát és Európát.
Djordjije Koprivica játéka, aki a leghíresebb montenegrói guszlés
Visszatérve Teslára és a guszle kapcsolatára. Az Egyesült Államokban Tesla rendszeresen találkozott montenegrói emigránsokkal. Tesla pénzzel támogatta a montenegróiakat, akik keményen dolgoztak amerikai bányákban. Nikola Tesla fedezte azoknak a montenegrói önkénteseknek az utazási költségeit, akik hazafelé siettek harcolni a balkáni háborúkban és az első világháborúban. Egyszer találkozott Petar Perunovic-Perunnal Amerikában, aki guszlén* játszott neki. Tesla ekkor mondta neki meghatódva, hogy: "A guszle a legerősebb erő, mely vonzza a szerb lelket".
A napokban elhunyt Amfilohije metropolita is szeretett guszlén játszani, az ő kezében és előadásában így szólt a guszle:
Technikai információk:
- forrásanyagok:
