A "MONTENEGRO - Magyar Barlangkutató Expedíció" csoport tagjai 2019 nyarán a Lovcen Nemzeti Park területén lévő barlangokat kutatták. Montenegróba nemcsak fürdeni járnak a magyarok, hanem 2002 óta barlangot is kutatni! A Kotori öböl fölött 960m magasan Njegusi poljéban van a táboruk, minden évben augusztus első két hetében. Idén a rozsnyói barlangászokkal együtt, több mint 100 fő vett részt a táborban. Az expedíciót Hegedűs András vezette.

Bár a csoport nagy részét magyarok alkotják, Szlovákiából és más európai országokból származó emberek is voltak a barlangászok között. Ez alkalommal az NPCG szakértője, Arina Maras is megismerte a csoportot és elvégzett munkájukat, és ötfős csapattal együtt meglátogatták a Njegusi-barlang egy részét is, amelynek becsült hossza 6,3 km.

Itt olvasható a idei évi expedíció részletes beszámolója:

2019 július 27. – augusztus 10.

"A Njeguši-Lovćen térségébe szervezett idei expedíció nem a legszerencsésebben kezdődött. A fő célpontnak tervezett újabb merülőakció a Duboki do 3. szifonjához még itthon meghiúsult (mert a négyfős merülőcsapat 2 tagja pár héttel az indulás előtt lemondta a részvételt), aztán az első két nap viharos esőzései alakították át a programot (beszerelések és kimászások helyett a központi és szersátor ismételt helyreállítása, podgoricai kórházfuvarral fűszerezve). De utána már simán ment minden, és a Montenegróban töltött két hét ismét remek eredményeket hozott.  

A Kétlyukú-Jeges-rendszer kutatása egy hatfős, négynapos bivakkal; míg részletes térképezése két további leszállással folytatódott. A Ryobiológia-ág kürtőmászásait az azokon befolyó vízmennyiség miatt ugyan el kellett halasztani, de a bivaktól a Hubertusz-akna szájáig terjedő zóna számos kérdőjelének átvizsgálása bőven adott munkát a csapatnak.

Itt a Vérpulyka-akna alatti szakaszon egy 30x20 m alapterületű terembe vezető bejövő oldalágat sikerült felderíteni (Laska-ág), a végén egy még kimászandó, vízeséses kürtővel; a Kétlyukú patakos főága és a fölötte húzódó Égi-meander között pedig – az utóbbiból beereszkedve – további meanderek, csőjáratok és aknák szövevénye tárult fel, amelyek részben a Hubertusz-akna oldalába, részben az Égi-meander előtti Busz-pályaudvar aknájába kötnek be.

Az újonnan feltárt mintegy 400 m-rel a rendszer hossza eléri a 9,8 km-t. A Duboki do-ban a meghiúsult merülőakcióra szánt időt a barlang alsóbb részeinek alapos átvizsgálására fordítottuk. Az 1. szifon előtti meanderszakasz egy-egy felmagasodó pontján végzett kimászásokkal szifonkerülőt sajnos nem találtunk; ám a -172 m-en kezdődő tágas, szintes szakasz egy cseppkőlefolyása fölötti ablakból újabb meanderek, kürtők és aknák labirintusába jutottunk.

A látványos agyagformákkal és képződményekkel díszített szakaszt eddig 500 m hosszban sikerült bejárni és felmérni – ezt a feltárók Frédi emlékére Zsólyomi-ágnak nevezték el, mellyel a járatrendszer ismert kiterjedése már megközelíti a 4 km-t.

De a szifon(ok) megkerülését célzó kutatások nem csak a barlangon belül folytak, hiszen a fölötte emelkedő, erősen karsztosodott hátságon a tavalyi terepbejárások során tucatnyi új objektumot találtunk. Idén ezek legígéretesebb képviselőjét, a mennyezeten csillogó fény-pöttyről elnevezett Szentjános-barlangot is megkutattuk, ahol a végpontot eltorlaszoló kőtömb felaprításával egyre mélyebbre és messzebbre vezető járatok nyíltak meg. A tavaly csupán 50 m-es barlang feltárt hossza a tábor végéig 500 m-re, mélysége pedig -140 m-re növekedett, sőt aktív vízfolyása is van.

A felmérés alapján jelenlegi végpontja – vetületben – már kb. 30 m-re közelíti meg a Duboki do rendszerét, így egyre inkább úgy tűnik, nem az a kérdés, hogy beköt-e abba, hanem az, hogy hová... Hasonló helyzetet eredményeztek a polje K-i részének két barlangjában végzett kutatások is. A Njegoš-barlang DK-i labirintusában még fennmaradt kérdőjelek tisztázására irányuló három napos bivakos akció során, a Morea-terem kimászásának folytatása elérte a mennyezet legvégén sötétlő, vízeséses kürtőt; ami az előtte sorakozó „zsákutcák” után végre egy járható szelvényű új oldalág torkolatának bizonyult.

Ebből a még rendelkezésre álló idő alatt csak az É felől érkező, patakos fő járatot sikerült mintegy 200 m hosszban felderíteni (ahol egy omlás mögött folytatódni látszik), oldaljáratainak átvizsgálása a jövő expedíció feladata lesz. A 2019. évi továbbjutással a barlang feltárt hossza 6,5 km-re emelkedett.

A fentitől keletebbre nyíló Kaszás-barlangban a részletes térképezéssel párhuzamosan folytatódott az útkeresés is a feltételezett további járatok feltárására. A szűk, hol az alsó, hol pedig a magasabb szintek egyikén átjárható aktív meanderben eleinte csak kisebb (10-20 m-es) továbbjutásokat értünk el; aztán az expedíció utolsó napján leszálló brigádnak kb. 200 m hosszúságú és egyre táguló új szakaszt sikerült bejárnia.

Figyelembe véve, hogy a jelenleg 600 m hosszban feltárt barlang előző végpontja is már 100 m-re közelítette meg a Njegoš járatait, az összekötés itt is szinte „borítékolható”, már csak az a kérdés, hogy ez a régóta ismert rész valamely kürtőjén, avagy az idén felfedezett oldalágon át fog megvalósulni?

Ez évi terepbejárásaink É és K felé is az eddigieknél jóval szélesebb körzetet fedtek le, s 16 újabb barlanggal gyarapították az általunk ismert objektumok számát. Közülük a két legmélyebbnek a jó 70x30 m széles szájjal felszakadt Dramešina (230/-120m), és a szintén tágas torkú Granička jama (100/-80m) bizonyult, amelyeket a 25.000 térkép is jelöl; a 70 m mély Jama Hajde viszont egyértelműen saját feltárás – ennek szűk bejáratát egy Jezer-i pásztor mutatta meg.

Két kisebb barlang pedig nem éppen szpeleológiai jellegű tapasztalattal szolgált: a Bjelosi és Cetinje közelében mutatott lejtős járatban illetve aknában nemrégen oda került kézigránátok, lőszerek sőt egy taposóakna is fogadta a felderítőket...

A rekord-közeli létszámú (gyerekekkel együtt 122 fős) expedíció részletes eredményeiről a novemberi Szakmai Napokon tervezünk beszámolni. Az előzetes összesítő adatok pedig a következők: a 13 munkanap alatt feltárt új barlangok, barlangszakaszok együttes hossza megközelíti a 2,5 km-t, 2200 m járatról készült térkép (másokról pedig vázlat), szépen gyarapodott a csapat fotóállománya is. És persze ismét „sikerült” néhány izgalmas kérdőjelet hátrahagyni, így rövidesen kezdjük a következő expedíció szervezését is!"

Szerző: Takácsné Bolner Katalin – Hegedűs András 
Fotók: Drexler Máté, Berentés Ágnes, Tarczi Zsófia, Csepreghy Ferenc József, Németh Tamás

További csodálatos képek tekinthetők meg az expedícióról

az alábbi galériában is, a fotóra kattintva:

Korábbi barlangkutató munkájukról Montenegróban ebben a videóban tájékozódhatunk: