Engedj mennem - Kotor legszűkebb utcájának története

Ulica Pušti me proć

Kotor óvárosának északkeleti részén, az élénk kertek és a régi stílusú falak között bújik meg egy utca, amely a 19. század közepe óta őrzi régi titkait. Az utca csupán 80 centiméter széles, és mivel két ember alig tudna átjutni egyszerre, a helyiek "Pušti me proć" vagy "Pušti me pasat" (Hadd menjek át) nevet adták neki. A turisták tömegétől, a zsúfolt terektől és a forgalmas ajándéktárgy üzletektől elrejtve Kotor óvárosának ez a legszűkebb utcája nagy turisztikai látványossággá vált. A "Pušti me proć" feliratú utcatáblát nemrégiben helyezték ki, annak ellenére, hogy a helyiek egy örökkévalóság óta így hívják.

Kotor óvárosának (s egyben Montenegró nagyrészének) egyik sajátossága, hogy utcáinak hivatalosan nincs neve, utcanévtáblákat csak elvétve találunk. Elsősorban a helyiek által adott hagyományos neveket használják, hogy könnyebben megtalálják a helyi utcákat. Ugyanez a helyzet a piazzákkal, vagy terekkel. Tehát Kotor óvárosában számos utca nem hivatalos néven "fut", így a leghíresebb pl. a Szakmák utcája (Zanatska ulica), a Via ruvis utca (Ulica via ruvis), a Hosszú (Duga), a Nedves (Mokra), a Keskeny (Uska) utca, valamint az Engedj át utca (Pušti me proć).

A Hadd menjek át utca különösen érdekes a turisták számára. Valószínűleg több mint száz évvel ezelőtt, egész pontosan az Osztrák-Magyar monarchia idején épülhetett.

Az utca az egyik részén keskenyebb, mint a másikon, de így sem elég széles két ember számára, hogy elférjenek egymás mellett. A nők, akik vizet és mosott ruhát cipeltek, gyakran jártak errefelé, ami sokszor torlódást okozott, innen az utca neve, hogy Hadd menjek át (Engedj mennem). A régi bokaiak elmondása szerint gyakran volt összeütközés nők és férfiak között is az utcában. Természetesen a férfiak meg akarták mutatni erejüket, ezért nem engedtek másokat áthaladni az utcán, így az utca híres volt a kotori veszekedésekről, s pletykákról.

Mivel a Hadd menjek utca meglehetősen sötét és homályos volt, ideális hely volt az első randevúkhoz, összejövetelekhez, szakításokhoz. Meglehetősen sok kapcsolat született is a félhomályos rejtekben.

Annak az oka, hogy a kotori emberek nem nagyon nevezték el utcáikat, nagyon is valóságos. Ugyanis megannyi földrengés és tűzeset után éppen oda építkeztek, ahová tudtak. Könnyű volt szinte összevissza építkezni, melyből kialakult ez a kusza utcaszerkezet, s ekkor az emberek még nem gondoltak arra, hogy utcáikat elnevezzék.

A Mesterségek utcája, mely ugyancsak egy köznépi név, Kotor legrégebbi utcáinak egyike. Mindig is Kotor fő üzleti utcája volt, a város artériája.

Az utcai műhelyek egyben boltok is voltak, különleges ajtó-ablakkal bírtak, úgynevezett térdes ajtókkal, egyfajta ajtó-ablak volt ez, melyet még ma is láthatunk Kotor földszintes épületeinél. Az ablakon keresztül reklámozták kézműves portékáikat, és kommunikáltak az utcabeliekkel, s gyakran cégéreiket az ajtót tartó kövezetbe vésték bele.

Az alábbi videóban található az utca (4:00-tól):
A videót a youtubra irányítottan lehet megnyitni.

Egy másik utca, melynek ugyancsak nem hivatalos neve, a Szent János erődítményhez vezet. Ezt nevezik Via Rupis-nak, vagy Rampada-nak. Ezt az utcát ugyanis elsősorban katonai célokra használták, mivel az összes fontos stratégiai helyszín Kotor falain belül volt. Egy rámpa volt az erődhöz vezető lépcsők tetején, innen a Rampada szó.

A szezon folyamán hihetetlen mennyiségű turista fordul meg itt, és a mai világban már igen zavartan érzik magukat utcanév táblák nélkül. Ezért a kotori városvezetés elhatározta, hogy a legfőbb 15 utcának hivatalosan is nevet adnak. Ennek egyik eredménye, az Engedj át utca.

Érdekességként megemlítendő, hogy bár úgy tartották, hogy Európában ez a legkeskenyebb utca, van ennél is keskenyebb, nem is messze, a horvátországi Splitben, Jupiter temploma mellett. Ez a világ egyik legkeskenyebb utcácskája a maga 57 centiméteres szélességével, s összesen csak 10 méter hosszú.

A kotori legkeskenyebb utca itt található: