Titkos barlangtemplom, mely egy jelenés nyomán alapíttatott

Dajbabe Monastery - Podgorica

A podgoricai reptértől nincs messze, főleg kocsival ez a gyönyörűséges, szakrális hangulatú, titkos barlangi kápolnával rendelkező férfi kolostor. A templom egyedülálló a maga módján, Montenegróban az egyetlen barlangtemplom. Kívülről úgy néz ki, mint egy közönséges templom, de csak egy olyan homlokzata van, amely a sziklához kötődik, és két harangtorony áll az oldalán. Készüljünk arra, hogy a barlangi részben sem fotózni, sem videózni nem szabad. Kicsit kalandos odatalálni, de megér rászánni legalább egy órát a templom és a kertjében található gyönyörűségek felfedezésére.

1897-ben alapították a szerb ortodox monostort, mely "titkos" barlangi templommal is rendelkezik, hiszen a Zeta völgye fölé magasodó Dajbabe hegyben található barlangra épült.

A XIX. század végén Simeon Popovic Archimandrit (Cetinje 1854 - Podgorica 1941) alapította ezt a kolostort egy barlangban, szinte rögtön azután, hogy Podgorica felszabadult a török elnyomás alól. A templom-katakombát a XIX. század végén vagy a XX. század elején fedezte fel egy cetinjei szerzetes, aki ezt egy az álmából származó látomást követve találta meg.

Az oltár a három barlangcsatorna legnagyobb részén található. A bejárat mindkét oldalán a tetőszerkezet által összekötött haranglábak találhatók, amelyek a kolostor-templom bejáratának éleit is jelentik, s mely az egyetlen látható rész a templomból.

A Dajbabe monostor (vagy ahogyan Simeon szerzetes nevezte "A mennyek királynőjének földalatti otthona") a Legszentebb Istenszülő mennybemenetelének van szentelve. Simeon szerzetes emlékirataiból kiderül, hogy a monostort azon a helyen alapította meg, ahol Zetta Petko Ivezic (később Platon szerzetes) birkapásztor egy gyönyörű látomást élt át. Ez 1890-ben történt, egyszer, amikor Petko a Dajbabe hegyre terelte a birkákat, egy fényes püspöki öltözékű szent jelent meg előtte és kinyilatkoztatta, hogy a fiúnak le kellene vinni a nyájat a hegyről és a megjelenés helyén templomot kell építenie.

A szent, akiről kiderült, hogy Sv. Savva Serbia tanítványa volt, egyben egy XIII. századi helybeli püspök, felfedte Petko előtt az egyik barlang titkát, melyben relikviái, templomi harangok, tömjén és liturgikus könyvek voltak. A szent elmesélte annak történetét is, hogy hogyan kerültek ezek a tárgyak a barlangba. A relikviák a XVI. századig Montenegró déli részén voltak, a török hadsereg megjelenéséig. A szerzetesek észak felé elindulva, annak érdekében, hogy a tárgyakat megvédjék a törököktől, magukkal vitték a szentélyek relikviáit, harangokat, templomi könyveket és a Dajbabe-i hegyek egyik barlangjában rejtették el őket. Ezek után a szerzetesek folytatták útjukat északra, a barlangban hagyva a kincseket. A mai napig valahol a hegyen egy barlangban nyugszanak ezek a keresztény relikviák.

Petko később elmesélte a jelenést az embereknek, de senki nem akart hinni neki. 1896-ban az Ostrog monostornál a birkapásztor találkozott Simeon szerzetessel, azzal az egyetlen emberrel, aki meghallgatta őt és hitt neki. Petko részletesen leírta a szerzetes számára a szent külalakját, püspöki köpenyét, de a szerzetes addig nem találkozott egy püspökkel sem, hiszen a podgoricai régió korábbi Zetáját 1878-ben a berlini kongresszuson felmentették a török hódoltság idején.

1896-ban Simeon a helyi hívek segítségével megkezdte a barlang felderítését és a templom alapjainak letételét, és 1897. január 4-én már szertartást tartottak az újonnan felépült templomban.

1908-ban külső kiegészítésként két harangtornyot építettek a hívek adományaiból.

Az idős Simeon, alapítójaként a templomnak és annak első lelkipásztoraként élete hátralévő napjait itt töltötte 1941-ben bekövetkezett haláláig.

Simeon szerzetes (fenti képen) és a sírja a barlang szentélyében (alsó kép)
ezen két fotó forrása: http://dajbabe.org/istoriya-monastyirya/

Koporsóját a barlangi szentélyben helyezték el és a zarándokok számára is látható. Simeon maga festette a barlangi templom fali képeit, miközben böjtölt és imádkozott.

És mi történt Petkóval? Az öreg Simeon novíciusa lett, Plato néven szerzetes lett, haláláig szolgálta Simeont, majd 90 évesen hunyt el.

1996. március 5-én átadták a tiszteletreméltó öregember emlékeit a kolostor részére, így ettől az időponttól kezdve azok a templomban lévő ikonográfiában vannak.

2010. április 29-én a szerbiai ortodox egyház szent püspöki ülésén Simeon szentté avatását javasolták szentéletű szerzetesként. Emléknapja március 19. (ami április 1. az új naptár szerint).

A galéria képeinek megtekintéséhez kérem kattints az alábbi képre.