Vladimir Vysotsky (1938-1980) egy hihetetlenül tehetséges orosz énekes, zeneíró, költő és színész volt, aki imádta Montenegrót. A szavak, amelyek a Moszkvától kapott podgoricai emlékműbe vannak vésve Vysotsky egyik verséből származnak. Magyarul így hangzik: „Sajnálom, hogy nem származhatok két helyről, így nem nevezhetem Montenegrót második otthonomnak." Az orosz nép tragikus hősei között tartja számon.

A vers fenti magyar fordítása talán nem egzakt, de visszaadja azt az érzést, amit Montenegróval kapcsolatban érzett. Én talán így fordítanám:

A költő mintha az én gondolataimat fogalmazta volna meg. Montenegróba idén 7. alkalommal megyünk, és teljes szívemből mondhatom, hogy második otthonomnak érzem. Minden alkalommal oda visszatérve azt érzem, hazaértem. Ezért is lettem kíváncsi, ki volt ez a költő, aki hasonlóképpen szerelmes lett Montenegróba, mint én.

A Tripadvisor szerint sok turista nem is ismeri a költőt, énekest, s nem értik, miért került a szobra Podgoricába. Az emlékmű a sokoldalú előadóművésznek állít emléket azzal, hogy 10 éven keresztül színészként játszott Hamlet alakítását jelképezik a földön elhelyezett koponyával, kezében elhelyezett gitárral jelenítik meg énekesi vénáját - tudvalevő, hogy mindig egy szál gitárral a kezében énekelt -, költői nagyságát pedig a falon szereplő versével idézik meg, melyből kiderül, milyen nagyon szerette Montenegrót, ahol kétszer is járt, egyszer filmforgatáson és egyszer a Taganka színház előadása keretében.

Az orosz rezsim nagyon sokáig nem engedte a nyilvánosság felé terjeszteni dalait, szinte ezer verséből életében csak egyetlen egy jelenhetett meg, sokszor koncertjei előtt tiltották be annak megtartását, nagylemezt nem volt módja kiadni. A peresztrojkát követően volt mód arra, hogy a kormány is elismerje alkotói nagyságát, ezért Moszkva ajándékozta az emlékművet második hazájának. 

Ha hisszük, ha nem, itt is van magyar vonatkozása cikkünknek. Egyszer szerepelt a színész Mészáros Márta "Ők ketten" című filmjében, dalai gyakran felhangzottak a filmben kísérőzeneként.

Cseh Tamás pedig Bérczes László Beszélgetőkönyvében meséli el, hogyan találkozott Viszockijjal Jancsó Miklós egyik házibulijában. Jancsó állítólag elintézte, hogy Cseh Tamás és Viszockij leülhessenek az egyik szobában egy gitárral. Meg is történt, és Viszockij megmentett maguknak két üveg vodkát, és másfél-két órát töltöttek ott. Egymásnak játszották dalaikat, a szünetekben pedig ittak és beszéltek. Ki-ki az anyanyelvén. Viszockij állítólag legyintett az angolra, Cseh Tamás pedig nem tudott elég jól oroszul. Így maradt az orosz és a magyar. 

A költő versei Hobót is megihlették az alábbiak szerint: „Sosem láthattam őt, nem hallgathattam Viszockij dalait. Ő belehalt a létező szocializmusba, én túléltem”. (Földes László – Hobo)

Hobo - Viszockij - Az én cigánydalom (Mоя цыганская)

És hogy miért oda került az emlékmű, ahová? Nem véletlenül, a Moszkva híd mellé helyezték, hiszen az emlékmű Moszkva ajándéka Montenegrónak.

Jó tudni, hogy nem csupán ezen moszkvai kötődése van Podgoricának, a főtéren található Puskin szobra is, egy gyönyörű kompozícióban egy paddal. Erről egy másik bejegyzésben írok majd.

Technikai információk a látnivaló kapcsán:

• Milleneumi híd közelében ingyenesen látogatható közterület
• GPS koordináták: 42.4443506,19.2561419
• Moszkva híd mellett
• Moraca folyó partján
• Sajnos nehéz fotózni az emlékművet, mivel a nap tükröződik az emlékmű tükör felületéről. Ez azonban a legendás személyiség kreativitásának a fényesség hatását adja. 
• 2004-ben avatták fel az emlékművet, melyen megjelent a fia is
• gránit talapzaton lévő öt méteres a szobor
• Alexander Taratynov készítette az emlékművet
  
• szerethetőségi skálán: 10-ből 6
  
• cím: Google térképen
• Google link: https://goo.gl/maps/GvAGWCYhHF7s9JAm9
• hír a művész életéről: https://www.origo.hu/kultura/20180125-80-eves-lenne-vlagyimir-viszockij.html
• képek a műemlékről: Tripadvisor
• Wikipédián
• érdekes cikk halálával kapcsolatban: https://web.archive.org/web/20050226145809/http://portal.runet.hu/article178.html