Montenegró élővilága: szamócafa
Maginja rakija
Montenegróban találkoztam ezzel a gyümölccsel először, bár így hogy kutattam utána kiderült, hogy hazánkban is elterjedt növényfaj. Csodálatosan színes, citromsárgából sötétvörösbe hajló gyümölcse nagyon megfogott, bár megmondom őszintén, hogy megkóstolni nem mertem, mert még nem tudtam, mi ez. Rakija is készül belőle, a medvék pedig be is rúghatnak túlérett gyümölcsétől. Montenegróban maginja a neve. Mit lehet tudni a rücskös szamócáról, vagyis a nyugati szamócafáról?
A nyugati szamócafa (Arbutus unedo) a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó örökzöld fafaj. A család kevés, mészkedvelő fajainak egyike. Madrid címerében is megjelenik ábrázolása. Azokon a területeken ahol a görög szamócafával együtt fordul elő könnyen kereszteződik. Hibridjük a platánkérgű szamócafa. Rokona a kaliforniai szamócafa, amely azonban Észak-Amerika nyugati részén honos és jóval magasabbra megnő.
Gyümölcsvadászat a Lustica-n
Latin nevében az arbutus szó a kelta arbois szóból ered, jelentése szigorú erdő, az unedo jelentése pedig csak egyet eszem. Az atlanti partok mentén, DNY-Írországtól a mediterrán területekig fordul elő. Sziklás lejtők, cserjések növénye. Egyidejű virágzása és termése miatt nagy a díszítőértéke és ez igazán különlegessé is teszi.
Magyarországon is megrendelhető, de főként a hibrid Arbutus Marina nevű fajta kedveli a mi klímánkat. Az arbutusz virágzási ideje általában novembertől kezdődik s mivel a beporzás után csak 5 hónappal virágzik ki, így az a csoda áll elő, hogy a piros színű szamócafán egyszerre vannak virágok és még az előző évből visszamaradt érett piros, rücskös gyümölcsök.
Terebélyes, 10 m magasra megnövő fa. Kérge vörösbarna, érdes és repedezett, nem hámlik. A levelek keskenyek, elliptikusak vagy visszástojásdadok, 10 cm hosszúak, 5 cm szélesek, fogazottak. Felszínük erősen fényes és sötétzöld, fonákjuk világosabb. Mindkét oldaluk kopasz. A virágok csupor alakúak, kicsik, fehérek vagy rózsásak. Bókoló, mintegy 5 cm hosszú, hajtásvégi fürtjeik ősszel az előző évi termések érésével egy időben nyílnak. A termése szederszerű, mirigyes, piros, 2 cm átmérőjű. Ősszel érik az előző évi virágokból.
Termése ehető, de lisztes íze, szemcsés állaga miatt, nem igazán kellemes, inkább pálinka és befőtt formájában fogyasztják. Nagyon finom szemcséjű fáját az asztalosok hasznosítják. Régebben bőr cserzésére is használták. A levelek sok csersavat és arbutint tartalmaznak, melyek tisztítják a húgyutakat és összehúzó hatásúak. Gyökérfőzete magas vérnyomás ellen hatásos.
Spanyolországban madroño-nak hívják, Észak-Amerikában madrona néven a Siskiyou hegyen terem a legtöbb (Dél-Oregon/Észak-Kalifornia), Brit-Kolumbiában és a Csendes óceán mentén viszont “kullancs fa” a neve. Kanadában az összes fák közül a szamócafa az egyedüli széleslevelű örökzöld fa, van ahol májusvirág míg másutt szárnyaló arbutusz néven ismert. Az arbutusz egyébként Vancouver szigeten (a Csendes óceán kapujánál) mindig nagyon fontos volt az ottélő Straits Salish emberek számára, ahol a szamóca rügyeiből és leveleiből gyógyszert készítettek, megfázás, emésztési problémákra, tuberkulózis ellen és fogamzásgátlóként is jól bevált szer volt. Napjainkban az arbutusz kiváló tüzifa, mert hosszú ideig, lassan ég, így tovább biztosítja a meleget, mint egyéb tüzifa fajták.
A mediterrán országokban a szamócafa olyan nagy becsben van tartva, hogy Spanyolországban Madrid címerében is ott pompázik, azonkívül a városnak is ez lett a szimbóluma. A központban, a Puerta del Sol téren még szobrot is állítottak neki: A medve és a Madroño fa címen, ami azt a pillanatot ábrázolja, amint a medve éppen arbutuszt csemegézik. Ezenkívül több spanyol történet hőse a madroño túlérett gyümölcséből alaposan befalatozott, részegen tántorgó medve. Madridban a szamóca a városban száguldozó taxikon, cégéreken, címereken is mindenhol jelen van.
Az arbutusznak ehető a gyümölcse, de mivel nyersen nincs különösebben karakteres íze, ezért cukor hozzáadásával főként pálinkát készítenek belőle. Portugáliában brandy medronho néven árulják, Madridban pedig Madroño néven, ahol népszerű szieszta utáni, fincsi kontyalávaló.
Régen nagy hagyománya volt a Luštica félszigeten a maginja rakija főzésének, sokan ebből éltek, manapság már szinte csak egy család (Tici faluban a Moric család) folytatja ennek a főzését.
Olaszországban, Marokkóban, Törökországban eme gyümölcs gyógyászati felhasználásának hosszú hagyománya van. Emésztőrendszeri problémák, szív, bőr és urológiai panaszok esetén, valamint gyomorhurut, vesebetegség esetén is hasznosítható. Enyhíti a torokfájás tüneteit is. Kozmetikai krémekben is felhasználják, mely megakadályozza a barna bőrfoltok képződését. Montenegróban süteményeket is készítenek belőle, nyersen és mézként is fogyasztják. Készül belőle dzsem, zselé, lekvár és legfőképpen pálinka.
Falhasználása, recept olvasható itt: https://rokagomba.wordpress.com/2014/08/16/rucskos-szamoca-kompot/.
Amellett, hogy roppant értékes, mint gyümölcs és gyógynövény, remek dísznövény is egyben, mivel gyümölcsei és virágzása egyidőben is megtapasztalható, örökzöld és dekoratívan formázható.
Technikai információk:
