A Carev Most Montenegró egyik legszebb kulturális és történelmi emléke, amely magával ragadja az embert szépségével. A híd megépítésének ötletét Nikola montenegrói fejedelem (később király) maga adta, aki jó kapcsolatban állt az orosz Romanov dinasztiával. Korabeli viszonyok között hihetetlen gyorsan épült fel, melynek azóta is csodájára járnak. >>>

1877-ben Nikšić-et felszabadították a törökök alól és 1878-ban régi Hercegovinát a berlini szerződés értelmében Oroszország követelésére Montenegróhoz csatolták. Nikola herceg biztonsággal akarta összekapcsolni az újonnan megszerzett területet az ország többi részével és ehhez III. Sándor orosz császártól kért segítséget.

A Nikšić-mező egy részét rendszeresen elárasztották, ezért nehéz volt utat létesíteni Podgoricától Nikšićig, mert a víz behatolt a mező aljára, ami akadályt jelentett a forgalom fenntartásában.

Ennek a problémának a megoldása érdekében Nikola herceg Dr. Josip Slade mérnök segítségét kérte a slivljei híd tervének elkészítéséhez, aki korábban a Lovcen szerpentinjeinek és a cetinjei Zeta ház építésében vet részt.

Egy ilyen építmény megépítése sokat jelentett Nikšić és a Nikšić régió fejlődésének. Bár úgy tervezték, hogy ellenálljon a kocsiknak és a targoncáknak a cári híd olyan szilárdan épült, hogy a második világháború idején ellenállt a német harckocsik oszlopainak. (A képen jobbra Dr. Josip Slade)

Ebben az időszakban a híd szinte "összeomlott", de szerencsére elkerülte a pusztulás sorsát. Ugyanis 1944-ben a német csapatok Montenegrón keresztül vonultak ki Albániából és Görögországból. A szövetségesek arra számítva, hogy a Cári hidat a visszavonulás céljára használják majd, aláaknázták, hogy szükség esetén felrobbantsák.

A híd építése rekordidő alatt befejeződött a katonaság segítségével

Szerencsére erre nem volt szükség, mert a német csapatok már Danilovgrad közelében vereséget szenvedtek és ezért a Morača és a Lijeva folyó kanyonjait kellett használniuk a visszavonulásukhoz.

A Carev-Most Nikšić határában található, a Zéta folyón ível át a Podgorica felé vezető régi úton, amely Panduricán halad át. A Slivlje nevű területen építették. .

A hidat Josip Slade Šilović tervezte Nikola herceg kérésére. Pénzügyileg III. Sándor orosz cár támogatta és ezért a herceg az új hídnak, a "III. Sándor cár hídja" nevet adta, mely később lerövidült Cár hídjának. Az alapkövet Božo Petrović-Njegoš, az Államtanács elnöke 1894. május 23-án tette le. (A képen balra III. Sándor cár)

A fő kivitelező Miloš Lepetić volt, az építést orosz segítséggel kereskedelmi építők és a katonaság végezte el. Oroszország nem pénzt, hanem gabonát (kukoricát) kért a híd építésében való részvételéért, amely a munkavállalók ellátásához volt szükséges.

Nikola herceg elrendelte, hogy a híd minden oszlopában egy arany perper legyen. Az építkezés rekord idő alatt 6 hónapon belül fejeződött be. A hidat a herceg nyitotta meg az 1894. október 20-án tartott ünnepségen, ahol beszédet mondott, amelyben lelkesedését fejezte ki e kivételes építkezés iránt.

A megnyitó ünnepség véletlenül esik egybe III. Sándor cár halálának napjával, aki pont ezen a napon hunyt el. A hídon legelőször a montenegrói postakocsik keltek át. A híd az egyik legnagyobb építési vállalkozás volt akkoriban és minden bizonnyal a montenegrói hídépítés csúcsa.

Faragott kőből épült, hossza 269 m, 18 boltívből áll és középen több mint 13 méter magas. A híd sokkal szélesebb, mint a mostani modern folyami csatorna. Ez annak köszönhető, hogy a múltban egy nagy holtág volt alatta, amelyet Tito idején, vagyis a 20. században lecsapoltak.

Manapság a folyó medrét a beton kiegyenesíti és megerősíti ezen a területen, így valójában csak egy fesztáv keresztezi a folyót. A legmagasabb fesztávolság alatt egy kis gyalogos hidat építettek.

A híres horvát fotóművészt és filmrendezőt, Rudolf Mosingert (1865-1918) is megihlette a híd, mely fényképeinek és képeslapjainak egyik megkerülhetetlen témájává vált. A művész 1910 tavaszán Nikola herceg meghívására érkezett Montenegróba, abban az évben amikor Montenegrót királysággá nyilvánították, azzal a feladattal, hogy átutazza és fényképein keresztül bemutassa az országot.

Ekkor készítette el a „Pictures from Montenegro” című albumot. Fotósként részt vett az 1896-os budapesti Millenniumi Kiállításon és ő készítette a „Montenegró királysággá nyilvánításának ceremóniája” című filmet is.

Technikai információk:

• Szerző: Galvanek László
• A híd 4,5 kilométerre található az M18-as Nikšić-Danilograd-Podgorica főúttól
• GPS koordináták : 42.730334, 18.960312
• Google térképen: https://goo.gl/maps/1rvfFLiwfRazSaee7
• Szabadon megközelíthető, külterület
• Szerethetőségi skálán: 10/10
• Ha Niksic felé kirándulunk, mindenképpen érdemes útba ejteni
• A híd saját FB oldallal is rendelkezik
• forrásanyagok:
  • https://www.onogost.me/drustvo/niksic-kroz-istoriju-carev-most
  • https://www.discover-montenegro.com/carev-most/
  • http://www.mojacrnagora.com/niksic-carev-most-na-zeti/
  • https://en.wikipedia.org/wiki/Tsar%27s_Bridge,_Nik%C5%A1i%C4%87
  • http://travelmontenegro.me/2019/02/23/niksic-carev-most/
  • https://memolands.com/2020/10/16/carev-most-the-tsars-bridge-in-niksic/
• fotók: megjelölt forrásanyagokból, illetve https://www.instagram.com/djomla_the_imperator/ oldalról (Mladjen Mladenovic), Dmitriy Shalaev gyűjteményéből, Rudolf Moslinger képeiből, Željko Šapurić,
• Címkék: #Carevmost #Acárhídja #TsarsBridge #III.Sándorcár #Miklóskirály #Nikola #Nikšić #Most #Híd #Bridge