A 14 éves Olga Kalivoda volt a modellje a budvai balerinának

Skulptura plesačice (Statua balerine)

balerina_eredeti_es_szobor.jpg

Már több cikkben is beszámoltam a budvai balerináról. Fellebbentettük a fátylat a szobrot övező legendákról, valamint megírtam decemberi szökését és fellelését. De vajon ki volt az a titokzatos nő, aki a szoborhoz modellt állt Gradimir Aleksić belgrádi szobrászművésznek? Megmondom őszintén, most hogy láttam közelebbről is a szobor arcát, valahogy nem így képzeltem a szinte a tengerből kiemelkedő sellőlány arcát, mivel általában a művészek elvontan, szinte földöntúli szimmetriával, szépséggel szokták felruházni az ilyen alkotásokat. Ennek a balerinának annyira IGAZI arca van, ettől olyan emberi, olyan elérhető. De ki is volt a szobor modellje?

Bár a szobrot már megtalálták, még nem került visszatelepítésre a helyére. A budvai balerina olyan Montenegró számára, mint Andersen kis hableánya Koppenhágában. A koppenhágai kis hableány kiötlője köztudottan a Carlsberg sörfőzde alapítójának, Karl Jakobsennek a fia volt, akit Hans Christian Andersen azonos nevű meséjének balettelőadása ihletett meg, ezért a szobor elkészítését Edward Eriksen szobrászművészre bízta.

hblny.jpg

A művészettörténészek szerint a szobornak két modellje volt; az arcot-fejet Ellen Price-ről (1878-1968), a Királyi Balett egyik híres táncosnőjéről mintázta Edvard Eriksen, de a meztelenül történő modellállásba már nem ment bele a balerina, így a testet saját feleségéről, Eline Eriksenről (1881-1963) mintázta a művész. Valami ilyesmi volt a budvai balerinával is.

A budvai balerina modelljéről sok legenda kering. Az egyik ilyen, korábbi cikkeimben nem említett legenda, miszerint a helyiek a szoborhoz kapcsolódó történetként említik a híres montenegrói tornászt, aki tragikusan hajótörést szenvedett valahol az Adriai-tengeren, nevét azonban nem őrizte meg az emlékezet.eredeti_modell2.jpgA legendák miatt az emberek jó része nem tudja, hogy a szobor "test modellje" 1962-ben egy újvidéki kislány, Olga Kalivoda volt, aki Makarska városában töltötte abban az évben a nyarat családjával. Olga atlétaként a "Vajdaság" atlétikai klub tagja volt. Fő sportága a 80 méteres akadályfutás volt, és rövid sportpályafutása során a Vajdaság bajnokaként ötödik volt az országos bajnokságon.

arca2.jpg

A fiatal Olga és Gradimir találkozása Makarskában egészen véletlenül történt. Olga, mint elkötelezett sportoló nyaralás közben is edzett, futott a tengerparton és a sétányon. Egy nap a fiatal szobrász, Gradimir felkereste Olga szüleit, és engedélyt kért, hogy a tornász lánykát fürdőruhában lefényképezze. (Érdekesség: sokan ezért hívják a szobrot fürdőruháját vesztett lánynak).

Azt mondják, az apa nem volt igazán elragadtatva az ötlettől, de beleegyezett. A fiatal szobrász a fotókat követően vázlatokat készített a szobor kialakításáról és elküldte őket a kislánynak, miután hazatértek Újvidékre, de a történet szerint Olga soha nem látta ezeket a vázlatokat.

"Véleményem szerint ideális arányokat keresett leendő szobrához, az arcom nem számított" - nyilatkozta Olgica az újvidéki Dnevniknek.

"A szobor készítőjével ezután nem volt kapcsolatom. Nem is emlékszem, hogy nézett ki, csak arra emlékszem, hogy fiatal művész volt. Belgrádi tanulmányaim alatt találkoztam vele, és meghívott, hogy menjek el a régi Sajmišténál lévő stúdiójába, de nem mentem el, és utána sem követtem nyomon a munkáját. Valahol olvastam, hogy minden évben Budvába megy, és meglátogatja alkotását.„

Aleksić végül számos szobrának modelljeként használta Olgát, így látható ilyen szobor Mataruška Banjában, és azt mondják, hogy Berane-ben is hasonló szobor volt az egyik szálloda előtt. Amennyire Olgica tudja, a Mataruška Banja parkban, az ottani szökőkútban van egy szobor, valamint Zaječarban látható, ahol gyerekkel körbevéve mutatják be. Olgica barátainak és kollégáinak csak egy szűk köre ismeri azt a tényt, hogy tizennégy éves kislányként modellként szolgált a híres Budva Balerina szobor számára. 

Technikai információk: