100 éve hunyt el Montenegró egyetlen királya

I. Miklós (Nikola király) volt az első, valamint egyetlen királya Montenegrónak úgy, hogy meg sem koronázták, mivel a királyi címet maga vette fel. Március 1-jén volt 100 éve, hogy elhunyt. Többször említettem már blogomban összetett személyiségét, a politikust, a költőt, az érzelmes családfőt, a reformert, de haláláról még nem nagyon esett szó.

Pár szóban a montenegrói királyságról

1910-ben Nikola fejedelem (vagyis I. Miklós) kikiáltotta a királyságot és ő lett az ország első és egyetlen királya. I. Miklós (1841-1921) 1860-ban vált fejedelemmé és az önálló montenegrói állam mögé nemzetközi támogatást és pénzt is szerzett. Nehéz lenne a magyar történelemben hasonló időszakot vagy személyt találni, mert I. Miklós egyszerre volt reformer, diplomata és katonai vezető. 1878-ban a nagyhatalmak elfogadták az önálló Montenegrói állam létezését és I. Miklóst már európai uralkodóként fogadták a tekintélyes udvarok is.

1900-ban I. Miklós felvette a "királyi felség" titulust. 1910-ben a montenegrói politikusok kérésére királlyá minősítette magát, ezáltal létrejött a Montenegrói Királyság.

Reformerként és államférfiként is rendkívül elismert volt korában is, és a mai nemzedék számára is. Életre hívta az országgyűlés intézményét, a kormányt, az Államtanácsot. Bevezette az első valutát - a perpert, amely a nemzeti pénznem volt. Megalapozta az első állandó hadsereg felállítását Montenegróban. Bevezette a villamosítást, a postai szolgáltatást és a műsorszóró rendszert Montenegró teljes területén, és természetesen nem felejtette el a legfontosabbat, vagyis a közúti infrastruktúrát sem.

1916-ban azonban a király elvesztette hatalmát, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia elfoglalta az ország területét. A központi hatalmak veresége után 1918. november 13-án az osztrák haderők helyére szerb csapatok vonultak be. A montenegrói szerb nép Nagy Nemzetgyűlése nyomásukra kimondta a Petrović dinasztia trónfosztását, és az ország csatlakozását Szerbiához.

I. Miklósról

I. Miklós Mirkov Petrović-Njegoš király (cirill ábécével: Краљ Никола I Мирков Петровић-Његош) (1841. október 7. – 1921. március 1.) Montenegró egyetlen királya volt. Királyként 1910-től 1918-ig, fejedelemként 1860-tól 1910-ig uralkodott. Költészettel is foglalkozott, az Onamo, 'namo szerzője.

Az uralkodó 1910. augusztus 28-án felvette a királyi címet. Amikor kitört a Balkán-háború 1912-ben, a legkeményebb eszközöket is megragadta, hogy a török uralom alatt álló európai részekről kiüldözze az oszmánokat. Az 1914-ben kezdődött első világháborúban az elsőként küldte seregeit Szerbia segítségére, hogy közösen véget vessenek az Osztrák–Magyar Monarchia balkáni hatalmának.

Európa apósa - gyakran nevezik így az első és egyetlen montenegrói királyt, Nikol Petrović Njegošt, aki öt lányát európai királyokhoz, hercegekhez adta feleségül.

A világháború után a délszláv területek, s így Montenegró is egyesült a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, amit 1929-ben Jugoszláviára nevezték át, így Miklós hatalma szertefoszlott.

Miklós 1916. január 4-től száműzetésben élt Franciaországban, először Lyonban márciusig, aztán októberig Bordeaux-ban, 1920 elejéig Neuilly-sur-Seine-ben, és végül Antibesben, a március 1-jén bekövetkezett haláláig.

Halála

1918-ban először olaszországi, majd franciaországi száműzetésbe vonult, de trónigényéről 1921-es haláláig sem mondott le.

A képen Miklós montenegrói király családjával száműzetésben a franciaországi Lyonban 1916 környékén. Első sor: Miklós király és felesége, Milena királynő. A hátsó sor balról jobbra: Vjera hercegnő, Ksenija hercegnő, Meletza hercegnő (Danilo herceg felesége), Lazar Mijušković (a Miniszteri Tanács elnöke) és Danilo herceg.

Testét Olaszországban, Sanremóban, a orosz ortodox Megváltó Krisztus-templomban helyezték végső nyugalomba. Feleségét, Milena királynét és kettőt tizenkét gyermekük közül 1989-ben újratemettek Montenegróban.

kép forrása: Irina Antanasijevic
Илустровани лист. Number 11 for 1921

A képen Nikola király temetésének híre látható. A bal felső képen: a torpedóhajó látható, amelyen Miklós király holttestét Franciaországból Olaszországba vitték. A jobb felső képen: A torpedóhajó matrózai az elhunyt holttestét az autóhoz viszik. A bal alsó képen: Az akkori olasz király, III. Vitorio Emmanuele, mint "házigazda" üdvözli az orosz nagyherceget, sógorát Nikolaj Nikolajevic-t, aki részt vett Nikola király San Remo-i temetésén. A jobb alsó képen: a San Remo-i orosz templom, ahol Nikola királyt kívánságai szerint temették el.

Anastasia montenegrói hercegnő, Nikola király lánya házasságot kötött 1907. április 29-én, Nikolaj Nikolajevic orosz nagyherceggel, így ez utóbbi személy azért is volt jelen a temetésen. Jelena montenegrói hercegnő pedig 1896. október 24-én ment feleségül Victor Emmanuel akkori koronaherceghez, későbbi III. Victor Emmanuel olasz királyhoz. Vagyis a fenti képen a sógorok üdvözlik egymást a temetés alkalmából.

A Petrovic-Njegos dinasztia, középen I. Miklós király

Nikola király tehát száműzetésben, 1921 március 1-én halt meg Antibesben (Franciaország). Egyik leánya, Jelena királynő kívánságára (figyelemmel arra, hogy ő Olaszországba ment férjhez) a San Remo-i orosz templomban temették el.

A Sanremoi ortodox orosz templom kriptájában került Nikola király koporsója elhelyezésre

Furcsa érdekességként említhető, hogy a montenegrói király, aki Franciaországban halt meg, Olaszországban került nyugalomba helyezésre egy orosz ortodox templomban. Utolsó éveit a család Franciaországban csendőri őrizetben töltötte egy házban, nehéz évek voltak. Sajnos maradványait akkoriban politikai okokból nem volt szabad a szülőföldjére szállítani. Bár Miklós végakarata szerint szeretett volna hazai földben nyugodni, a vak totaliarizmus jegyében ezt megakadályozta az akkori politikai éra.

Íme egy korabeli felvétel az olaszországi temetésről:

1914-nicola-i-of-montenegro-and-victor-emanule-iii-of-italy.jpg I. Nikola király és III. Victor Emmanuel olasz király, amikor 1914-ben találkoztak

A királyi család tagjának hamvait (Nikola királyét és Milena királyné hamvait, valamint kettőt tizenkét gyermekük közül) 1989 október 1-én több ezer ember kíséretében újratemették a cetinje-i (the Court Church of the Nativity of the Mother of God at Ćipur in Cetinje) templomudvarában, melyről még a New York Times is beszámolt.

Az újratemetésről szóló plakát 1989-ből