Európa legrégebbi éttermei között van egy montenegrói is

nevtelen_1.jpg

A napokban tették közzé Európa legrégebbi alapítású, még máig is működő éttermeinek listáját, valamint felpakolták őket egy térképre. A magyarországi Százéves étterem (1831-ben alapították) mellett felfedeztem Montenegró legrégebbi éttermét is, melyet 1881-ben hívtak életre, neve Kod Pera na Bukovicu (Njegusi nn, Cetinje). 1881 óta megszakítás nélkül működik. (Ha jól emlékszem a riportra, összesen egy napig volt zárva ezen időszak alatt, amíg a papa kijárta az engedélyt).

122717745_3685151181535922_2119656487104869890_o.jpg

2_2.jpg

Rájöttem, hogy az Ozone Tv Montenegró című adásában Bárány Robi is meglátogatta ezt a helyet, onnan volt ismerős az alapítás története. A fenti térképen pirossal jelölt területeken az 1800-as években alapították a legrégebbi éttermeket. Ebben is osztozik a magyar és a montenegrói nép. Újabb csatlakozási pont. Itt látható a műsor vonatkozó részlete a vendéglátó helyről:

A kávézónak indult vendéglátóhely eredetileg a Milosevic család tulajdonában volt, ők alapították az egységet. A nevét az egyik fő alapító Pero Milosevic tiszteletére kapta. Nyugdíjazása után testvére felesége Zorka örökölte, ezért a helyet sokáig Zorkának hívták.

9.jpg

Zorka Amerikában született /szülei kivándoroltak/, amikor 14 éves volt hazalátogattak Montenegróba. Nem nagyon tetszett neki de ... egyik nap elküldték a kútra vízért, ahol meglátott egy szép szál legényt. Szerelem volt első látásra, a fiú rövidesen megkérte a kezét és ő boldogan igent mondott, soha többé nem ment vissza Amerikába. A hely jelenlegi tulajdonosa az eredeti tulajdonosok ötödik generációja vezeti a kávézót.

8.jpg

A Kod Pera na Bukovicu kávézó Njegusi faluban található, a régi út mellett, amely Njegusi és Cetinje között Kotoron keresztül vezet (Cetinjétől 15 km-re, Kotortól 30 km-re), természetes hegyi környezetben. Három terasza van, amelyek szil, mész és cseresznye árnyékában helyezkednek el, és 220 ülőhellyel rendelkeznek.

7.jpg

A kávézó belsejében van a csarnok, amelyhez szinte nem nyúltak hozzá ezekben az években, és amely körülbelül harminc ember befogadására képes. Buszok számára alkalmas parkolóval rendelkezik.

Az épületen belül van egy régi szárító kemence, amelyben a hagyományos módon elkészített húskészítmények vannak, és a vendégeknek lehetőségük van meglátogatni, és egy pohár házi szőlőpálinkával hallgatni információkat a termékek elkészítésének folyamatáról.

1.jpg

Ha arra járunk, mindenképpen érdemes kérni a házi sonkából, sajtból, valamint a házi specialitásból, a Medovinából (alacsony alkoholszázalékú mézalapú ital). A munkatársak angol, olasz, francia, német és orosz nyelven beszélnek.

11.jpg

4.jpg

Technikai információk: