A Zelenika Hotelhez kapcsolódóan érdekességre leltem fotóink között. A tivati Tengerészeti Múzeumban 2017-ben még megtalálható volt, ma már sajnos elpakolták az emeletről ezeket az érdekességeket. A boríték Magyar Adorján (1887-1978) nevére szól 1941-ből.

Magyar Adorján a XIX. század utolsó éveiben született, az Osztrák-Magyar Monarchia „boldog békeidőknek” emlegetett időszakában, amikor azonban e Monarchia keretén belül gyakran került sor a magyarság diszkreditálására*.

E tény munkásságára meghatározónak bizonyult. Apja, dr. Magyar Antal huszártiszt, jogi doktor, aki nyugdíjazása után a Dalmát-tengerpartra visszavonulva elegáns szállodát alakított, amely annak idején családja, majd a háború után – még maradványaiban is – fia megélhetését képes volt biztosítani. 

Dr. Magyar Zoltán, Adorján egyik gyermeke így mutatja be édesapja élettörténetét:

"MAGYAR ADORJÁN (1897-1978): Budán született de kisfiúként került Zelenikára. Már akkor 4 nyelven beszélt és feltűnő művészi tehetséget mutatott – ez anyja rokonsága által Madarász Viktor génviszonya lehetett. Ezért elemi iskolája után atyja Rómába majd Firenzébe küldte gyakornokként.

Visszatérve Zelenikára, Adorján a magyar népművészet-tanulmányai által, félreismerhetetlen stílust fejlesztett ki – ennek csúcspéldája a Hunor-Magor kompozíció.

Egyébként a hotel kiránduló üzemével foglalkozott és sportvitorlázott. A háború után végleges egzisztencia-alapja a hoteligazgatás lett. Viszont sajátos magyar eredetelméletet fejlesztett ki: a magyarok örökidők óta itt honosak. A második világháborúban Olaszországba száműzték, ahol művészetével meg is élt. A hotel elveszése után pedig egészen az őselmélkedésnek fordult. Valódi életműve „Az Ősműveltség“ posztumusz 1995-ben jelent meg Budapesten."

Ezen forrás szerint nem volt a magyar Adriának bátrabb, valójában vakmerőbb hajósa, mint Magyar Adorján. Olyan halálmegvető bátorsággal kószált a dalmát Adria bóra-szaggatta partjain, hogy akik látták, azokban megfagyott a vér. Álom nevű vitorlása másfél méter széles, négy és fél méter hosszú (rövid) és 40 cm merülésű volt. Egy ilyen dióhéjjal kisebb tavakra is bátorság és botorság kivitorlázni. Ezt ő is sejtette, ezért "biztonságát" azzal fokozta, hogy a csónakgerinc élére egy 58 kg súlyú vasrudat erősített - ami némi biztonságot is jelentett orv-zátonyok ellen -, valamint a hajó belsejébe még rakott 30 kg vasat. Ez a két vastömeg biztosította volna, hogy ha léket kap a hajó, úgy elsüllyed, mint a balta. Ráadásul mindig egyedül hajózott, jobban mondva az 1925-ös útjára magával vitt egy Cicamica elnevezésű kismacskát, amelyik ott nőtt fel a kisvitorláson, természetében teljesen elkutyásodva, mindenhová követve a gazdáját szárazon és vízen.

Az 1925-26-os évben több ezer kilométert csavargott Korfutól Fiuméig. A kiindulási pont mindig Zelenika volt, a családi fészek, az apa által alapított szálloda. Itt volt a végállomása a Bécs-Budapest-Szarajevó-Mostar felől érkező vonatnak, amelyen olyan furcsa emberek utazgattak, mint Csontváry, vagy Fáy Elek, aki a szállodájukban szállt meg, s aki 1910-ben megjelentette A magyarok őshona című könyvét, amivel be is oltotta Magyar Adorjánt egy olyan szellemi életvállalkozásba, mely sokkal veszélyesebb volt, mint a bóra által mélyen korbácsolt tenger.

Technikai információk:

• További infók Magyar Adorján életéről >>> http://www.magyaradorjan.com/007/doc/eletrajz.html
• *lejáratás, rossz hír keltés
• Zelenika Hotel: GPS: 42.453420 18.569028
• forrás: Tivati Tengerészeti Múzeum, illetve dr. Magyar Zoltán, http://www.kia.hu/konyvtar/dkiadv/tengerko/tenger05.htm